Kosztolányi szépprózájában sajátos színt jelentenek az ún. Esti Kornél novellák. Ezeknek darabjai a műfaj különböző változatait képviselik, s csupán egyetlen közös elemük van: Esti Kornél, Kosztolányi másik énje. De a főszereplő sem olyan állandó, illetve fejlődő figura, mint például egy realista regény hőse. Rejtélyes, talányos alak. Nagy időt fognak át a novellák: a legkorábbi 1925-ből való, a legkésőbbiek pedig az 1936-ban megjelent Tengerszem kötetben láttak napvilágot. Nincs egységes koncepciójuk, inkább spontán született darabok.

AMEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) jóvoltából az alábbi két kapcsolódó művet ajánljuk figyelmébe:

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai

Esti Kornél:

Előzetes terv nélkül dolgozott Kosztolányi, s szándékosan laza szerkezetű művet akart létrehozni - mintegy szakítva az elbeszélő próza tradícióival. Az emlékeket idéző íróban úgy jelenik meg Esti Kornél alakja, mint a gonoszkodás, a vásottság, a féktelenség, a léhaság képviselője, akinek egyéniségéhez tartozik a társadalmi erkölcsöket és tilalmakat megszegő lázadás szelleme, mindenféle tekintély csúfolása, az életet megvető sátániság. Riasztó és igéző is egyben: a rossz, a jó, a romboló és a teremtő hajlamok szét- fejthetetlenül szövődnek össze jellemében. Ebben a jellemben természetesen vannak ellentétek, de nem tettei keverték rossz hírbe, hanem tetteinek és elveinek ellentéte. A történetek egy jelentős részében a kezdő fejezetben ráaggatott cinikus vásottsággal, gátlástalansággal szemben gyakrabban fordul elő a hős vonzóbb, emberségesebb énjének parancsára történt cselekvés. Ezek a novellák sem jellegben, sem értékben nem egyenletesek. Vannak köztük olyan típusú darabok, amelyeknek Esti Kornél nem is szereplője, csupán elmesél egy-egy érdekes, figyelemreméltó történetet.

Esti Kornél kalandjai:

Az 1936-ban Kosztolányi halála évében kiadott Tengerszem című kötet újabb tör- téneteket foglalt magába Esti Kornél Kalandjai címmel. Ezt a lazább ciklust szoros gondolati összefüggés kapcsolja a kötet első részéhez. A novellák nemegyszer vála- szolnak Esti Kornélnak, olykor nyíltan (Vendég), olykor szimbolikusan, fölidézve az élet végét (Az utolsó fölolvasás). Egy-egy "miniatűrben" mesteri képet fest, nem annyira történésekről, mint inkább lelkiállapotokról, olyan evidenciának tetsző helyzetekről, melyeket többféle összefüggésben láttat és értelmez (Boldogság; Kernel Kálmán eltűnése).

A lebegő valószínűtlenség határán imbolygó, angyalian tiszta és angyalian romlott Esti Kornélról szóló elbeszélések - a magyar novellairodalom gyöngyszemei közé tartoznak.